Adolph Kolping élete

Adolf Kolping 1813. december 8-án, a Köln melletti Kerpenben született, egyszerű juhászcsalád negyedik gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után kitanulta a cipészmesterséget, és e szakmában dolgozott tíz évig. 23 évesen iratkozott be gimnáziumba, ahol sikeresen leérettségizett. Közben véglegesen megérett benne a papi hivatástudat. Kölnben és Bonban végezte teológiai tanulmányait.

1845-ben szentelték pappá. Elberfeldben, káplánként ismerkedett meg az iparoslegények nehéz sorsával. Kölnbe való áthelyezésekor már élethivatásának tekintette, hogy az iparoslegényekkel foglalkozzon. Kölnben 1949. május 1-én hét iparos legénnyel alapította meg a Katolikus Legényegyletet, mely fáradhatatlan tevékenysége folytán 1865-ben már 25 ezer taggal működött, több mint négyszáz egyesületben, Európa számos országában és Észak-Amerikában is. Az állandó túlfeszített munka felőrölte életerejét, és 52. születésnapja előtt, 1865. december 4-én elhunyt. A Katolikus Legényegylet megalapításával a fiataloknak életük sikeres megoldásához kívánt segítséget nyújtani, közös művelődés és önsegélyezés megszervezésével. A társadalom megváltoztatását az egyes emberek megváltoztatása által akarta elérni. Célja elkötelezett keresztények nevelése volt, akik képesek felelősen helytállni a családi életükben, a hivatásukban és a társadalomban.

Szándéka szerint a kereszténységet életszerűen és bátran be kell vinni a gyakorlati életbe. Magyarországon 1856 májusában a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban személyesen alapította meg az első egyesületet. A templom falán az MKSZ emléktáblája hirdeti a jeles eseményt. Ma Magyarországon 72 Kolping Család Egyesület működik, plébánia közösségekhez kötődve.

A Nemzetközi Kolping Szövetség története A legényegyletek eszméje nem Kolping fejében fogalmazódott meg, az alapokat mások rakták le. Mégis ő tekinthető a legényegyletek atyjának, két okból is: kidolgozta a katolikus legényegyletek működésének máig érvényben lévő alapelveit, másrészt szervező munkájának köszönhetően egy addig példa nélkül való, nemzetközi méretű egyesület-lánc jött létre. A kölni indulás után egy évvel már megalakult a Rajnai Legényszövetség, mely a következő évben hivatalosan is a Katolikus Legényegylet nevet vette fel. Ekkorra már Németország minden jelentősebb városában működött Kolping egyesület. A határokon túl Bajorországban, Poroszországban, Ausztriában, Svájcban és Magyarországon alakult a legtöbb egylet, de működtek Lengyelországban és Belgiumban, sőt még az Európán kívüli területeken is. A kivándorolt legényegyleti tagok magukkal vitték új hazájukba Kolping eszméit is, és ha tömeges elterjedésről nem is lehet beszélni, a Katolikus Legényegyletek jelen voltak Amerikában, Ázsiában, sőt Afrikában is.

Mivel magyarázható ez a hihetetlenül gyors terjedés?

Kolping eszméi azért találtak mindenütt kedvező fogadtatásra, mert valóságos társadalmi problémát próbáltak orvosolni. Kolping nem véletlenül választotta az iparos ifjakat. Saját tapasztalatai alapján belülről ismerte életüket. Világosan látta, hogy a polgári társadalomban ez a réteg szorul leginkább segítségre: felemelkedésükre, mesterré válásukra aligha van remény. Szervezetlenségük miatt kiszolgáltatottak, érdekeiket nem tudják érvényesíteni. Helyzetük, problémáik a XIX. századi Európa majd minden országában hasonlóak voltak, ezért válhatott az egyletek eszméje határok felettivé. Mindez azonban kevés lett volna a sikerhez. Kolping szervezői zsenialitása abban is megmutatkozik, hogy az egyesületeket mindenhol egy régóta stabilan és megbízhatóan működő szervezethez kapcsolta: a Katolikus Egyházhoz. Az egyes helyi legényegyletek mindig a helyi egyházközségek mellett jöttek létre, s az országos szövetségek regionális struktúrája is mindig az egyházmegyék szerveződését követték (és követik ma is). A legényegyletek általános jellemzői A Katolikus Legényegyletek működésének Kolping által megfogalmazott alapelvei valamennyi egyesületben azonosak és kötelezőek voltak.

Az egyletek családszerűen működtek, tagjaik elsősorban a kézműves és iparos segédek voltak. A cél a közös szórakozás, pihenés, de főként szervezett, iskolaszerű és felvilágosító előadásokból álló tanulás volt, valamint a felnőtt életre való felkészülés. A fiatalok számára Kolping négyes célt fogalmazott meg:
• legyenek igaz Istenhívők;
• legyenek jó családapák, családanyák, mert a család a társadalom lelki megújulásának alapja;
• váljanak szakmájuk igazi mestereivé, akik tanultak, műveltek, és készek az állandó önképzésre - szeressék és becsülettel végezzék munkájukat;
• váljanak a kereszténység talaján álló igazi polgárokká, szerezzenek polgári erényeket, amelyek a hazához, a néphez és az Egyházhoz kötik őket.

Egészen röviden fejezte ki Kolping az egylet törekvéseit az egyesületnek abban az általánosan ismert négyes jelszavában, mely a közösségi termekben rendszerint falra vagy oszlopra függesztett pajzsokon volt olvasható:

• Vallás és erény • Munka és szorgalom • Egység és szeretet • Vidámság és tréfa

E jelszavak a tagokat azon erényekre figyelmeztették, melyekre törekedniük kellett, ha a legényegyleti szövetségnek cselekvő, aktív tagjai akartak lenni. Védőszentjüknek munkás Szt. Józsefet, Jézus apját választották, aki maga is iparos volt. A védőszent napja, május elseje, ma is a mozgalom legnagyobb ünnepei közé tartozik. Kolping szükségesnek tartotta, hogy minden egyesületnek saját székháza legyen, ahol összejöveteleit kulturált körülmények között tarthatja. Kívánatos volt, hogy ehhez szálloda is tartozzon a vándorló egyesületi tagok ellátására. Az egyesületek alapszabályai az adott közösség feltételei szerint alakultak, csak az alapelvek voltak és maradtak azonosak. Kezdetben minden egyesületnek saját zászlaja volt, az 1920-as években kezdett elterjedni a nemzetközi Kolping-mozgalomban az egységes naracssárga-fekete zászló, közepén a "K" betűvel. Ugyanilyen a jelvényük is, mindkettő az összetartozásra és Kolping Adolfhoz való hűségre emlékeztet. Az egyesület jelmondata 1849. óta változatlan: "Isten áldja a tisztes ipart!"

„Az embert a hite teszi emberré”

- Adolph Kolping -